Mi motivál valakit, aki már szinte mindent megnyert a természetfotózás világában? Miért készülnek a legjobb képek sokszor az otthonunktól néhány száz méterre? És hogyan lehet egyetlen fotó mögött hetekig tartó munka? Ezekről is beszélgettünk Daróczi Csabával, aki 2026. november 11-én a KlikkArt Fotóklub vendége volt.
Tíz Év Természetfotósa cím, számtalan nemzetközi elismerés és több mint három évtized a fényképezőgép mögött. Daróczi Csaba mégis ugyanolyan lelkesedéssel mesél egy különleges természeti pillanatról, mint pályafutása kezdetén. A KlikkArt Fotóklub meghívására Halmos Endrével beszélgetett sikerekről, alkotói szemléletéről, legújabb könyvéről és azokról a technikai kísérletekről, amelyek újra és újra izgalmassá teszik számára a fotózást.
A beszélgetés természetesen a frissen megszerzett tizedik Év Természetfotósa címmel indult. Csaba őszintén elmondta, hogy az első győzelem öröme megismételhetetlen. A sokadik elismerés már más érzés, és olykor az is megfordul a fejében, hogy visszavonul a versenyzéstől.
Az alkotókedve azonban töretlen.
„Ez az életem egyik legjobb éve volt” – mondta 2026-ról, amely során nyusztokat, darazsakat, szitakötőket, gólyatöcsöket és a Duna különleges formavilágát is megörökítette.

Amikor arról kérdeztük, hogy versenyek nélkül is ugyanolyan lelkesedéssel fotózna-e, a válasz egyértelmű igen volt. Számára ugyanis a legnagyobb öröm nem a díjátadó, hanem amikor egy megálmodott képet sikerül pontosan úgy megvalósítania, ahogyan előre elképzelte.
Daróczi Csaba képeinek jelentős része Soltvadkert környékén készül. A Vadkerti-tó és a közeli élőhelyek évtizedek óta kimeríthetetlen inspirációt jelentenek számára.
Elmesélte, hogy nemrég egy fagyos reggelen mindössze egy óra alatt, kétszáz méteres körzetben két olyan felvételt készített, amelyekkel maga is rendkívül elégedett volt.
A történet jól példázza szemléletét: nem feltétlenül a különleges helyszín teszi különlegessé a fényképet, hanem az, hogy a fotós mit vesz észre a környezetéből.
A mindennapos fotózást családja is természetesnek veszi. Sőt, felesége olykor maga biztatja, hogy ne üldögéljen otthon, hanem induljon már el fényképezni.

Az est egyik legizgalmasabb része a különleges kameracsapdás felvételek kulisszatitkaiba engedett betekintést.
Csaba részletesen bemutatta, hogyan tervez meg előre egy-egy fényképet. A vakuk helyzetét és teljesítményét kiszámítja, a távolságokat lézerrel méri be, a mozgásérzékelőket pedig úgy állítja be, hogy a megfelelő pillanatban történjen az exponálás.
Egy nyusztról készített felvételhez például GoPro kamerát, egy régi Nikon fényképezőgépet, vakukat és mozgásérzékelőt kombinált. A megfelelő árnyék, a holdfázis és az állat mozgása egyaránt meghatározta a végeredményt.
A bemutatott képek között a Vadkerti-tó felett rajzó legyek, a közöttük vadászó madarak és a méhekre támadó lódarazsak is szerepeltek.
Ezek a történetek jól mutatták, hogy a természetfotózás nem csupán türelem és szerencse kérdése. A kreativitás, a technikai tudás és a kitartó kísérletezés legalább ilyen fontos.
A beszélgetés kiemelt témája Daróczi Csaba új, Visszajátszás című fotóalbuma volt, amely több mint három évtizedes alkotói pályafutását mutatja be.
A könyv megszületése sem volt magától értetődő. A kiadás lehetőségét egy korábbi természetfotós sikerével nyerte el, ám sokáig halogatta az összeállítást. Végül felesége biztatására a nyári hónapokban nekilátott a munkának.
A fényképeket saját maga válogatta ki, arra törekedve, hogy pályafutása minden időszakából helyet kapjanak meghatározó alkotások. A kötet különlegessége, hogy a képek mellett azok megszületésének története is olvasható.
Az analóg korszakban készített feljegyzéseinek köszönhetően még a több évtizeddel ezelőtti fotók technikai részleteit is fel tudta idézni.
A Visszajátszás így nem csupán egy gyönyörű fotóalbum, hanem személyes időutazás is, amelyen keresztül a természetfotózás technikai fejlődését és egy különleges alkotói pálya alakulását is megismerhetjük.
A technikai részletek iránt érdeklődők számára meglepő lehetett, hogy Csaba jelenleg fényképeinek mintegy 90 százalékát Olympus / OM System felszereléssel készíti.
Különösen a képstabilizálás, a nagy gyújtótávolságok kézből történő használata és a makrófotós lehetőségek nyűgözték le. Nikon gépeit elsősorban éjszakai fényképezéshez használja.
A mesterséges intelligencia kapcsán elárulta, hogy annak lehetőségeit főként zajszűrésre, élesítésre és képfelbontás-növelésre alkalmazza.
Szóba került az is, miért nem osztja meg előre a közösségi médiában a legjobb versenyfotóit. Szeretné, hogy a zsűri először a pályázaton találkozzon velük, és fontos számára az alkotások eredetisége is.
Érdekes módon más fotósok munkáit sem követi tudatosan, mert szeretné megőrizni saját látásmódjának függetlenségét.

A több mint egyórás beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy Daróczi Csaba sikereinek egyik legfontosabb titka a folyamatos kíváncsiság.
A tizedik Év Természetfotósa cím, a nemzetközi díjak és a könyvek ellenére ma is ugyanolyan izgalommal indul el egy újabb felvételért. Még mindig keresi azokat a pillanatokat, amelyeket mások talán észre sem vesznek.
Az este legfontosabb üzenete talán éppen ez volt: a jó természetfotó nem feltétlenül távoli tájakon születik. Néha csak ki kell lépni az ajtón, és más szemmel nézni a világot.
Köszönjük Daróczi Csabának az inspiráló, közvetlen beszélgetést és azt, hogy bepillantást engedett különleges fotós világába!