A KlikkArt Fotóklub legutóbbi klubestjén egy különleges utazásra indultunk – ezúttal nem kilométerekben mérhető távolságokra, hanem egészen a Tejútrendszer mélységeiig. Vendégünk Krizmanics Zoltán asztrofotós volt, aki több mint két órán keresztül mesélt nekünk az asztrofotózás világáról, saját útjáról, technikai megoldásairól és a csillagos ég iránti szenvedélyéről.
Az este már az első percekben magával ragadta a klubtagokat. Zoli nemcsak lenyűgöző képeket mutatott, hanem rendkívül közvetlenül és őszintén beszélt arról is, hogyan vált a fotózás a mindennapjai meghatározó részévé. Elmesélte, hogy a 2000-es évek elején még egyszerű bridge gépekkel kezdett fotózni, majd fokozatosan mélyült el a tájfotózás és később az asztrofotózás világában. A Mecsek lábánál élve különösen közel került a ködös tájakhoz, amelyek ma is meghatározó elemei képi világának.
Az előadás első részében betekintést kaptunk Zoli táj- és városfotóiba. Ködbe burkolózó templomok, hajnalban úszó városrészek és misztikus erdei jelenetek elevenedtek meg előttünk. Különösen érdekes volt hallani, hogyan alakult át nála fokozatosan a nappali tájfotózás éjszakai kalanddá – hiszen az első csillagos képek még egyszerű városfotózások után, spontán módon születtek meg.
Az igazi fordulópontot azonban a Zselici Csillagpark jelentette számára. Ahogy mesélte, amikor először pillantotta meg ott a valóban sötét égboltot, azonnal tudta, hogy megtalálta azt a világot, amivel hosszú távon szeretne foglalkozni. Ettől kezdve az asztrofotózás nem csupán hobbi lett számára, hanem egyfajta szenvedély és folyamatos felfedezés.
Az est egyik legizgalmasabb része az volt, amikor részletesen bemutatta az asztrofotózás különböző ágait. Szó esett mélyég-fotózásról, bolygó- és holdfotózásról, valamint az asztrotájképekről is. A klubtagok testközelből is megismerhették azokat az eszközöket, amelyeket Zoli használ: Newton-távcsövek, követő mechanikák, vezetőtávcsövek, asztrokamerák és speciális szűrők kerültek elő az előadás során. Nemcsak a technikát mutatta meg, hanem azt is, hogyan működik a gyakorlatban egy több perces expozíció, vagy miért van szükség követő mechanikára a csillagok pontos lekövetéséhez.
Különösen érdekes volt hallani arról, mennyire összetett folyamat egy-egy látványos asztrofotó elkészítése. Zoli őszintén beszélt arról is, hogy a legtöbb látványos Tejút-fotó nem egyetlen exponálás eredménye, hanem sok különálló kép összedolgozásából születik meg. Mesélt a stackelésről, a fókuszálás nehézségeiről, a párásodás elleni trükkökről, valamint azokról a speciális technikákról, amelyek segítségével a vörös ködök és halvány mélyég-objektumok is láthatóvá válnak a képeken.
A klubtagok rengeteg kérdéssel készültek, így az előadás hamar interaktív beszélgetéssé alakult. Szóba kerültek az éjszakai fotózás kihívásai, a vadállatokkal való találkozások, a fotós túrák élményei, sőt még a Dolomitok és Szlovénia ködös hajnali helyszínei is. A beszélgetésből egyértelműen érződött, hogy Zoli nemcsak technikailag felkészült fotós, hanem olyan alkotó is, aki valódi szenvedéllyel és alázattal fordul a természet és az égbolt felé.
Az este végére talán minden résztvevőben megszületett a gondolat: egyszer mindenképpen ki kell menni egy sötét égbolt alá, és saját szemmel is látni azt a világot, amiről Zoli mesélt. Mert az asztrofotózás nem csupán technika vagy látványos képek gyűjteménye – sokkal inkább türelem, kíváncság és kapcsolat azzal a hatalmas világgal, ami minden este ott van a fejünk felett.
Köszönjük Krizmanics Zoltánnak ezt a rendkívül inspiráló és tartalmas estét – biztosak vagyunk benne, hogy több klubtagunk is más szemmel fog felnézni az éjszakai égboltra a következő klubfotózás alkalmával.