A főiskolai éveim alatt kezdtem el fotózni, amikor különféle projektmunkákhoz kellett képeket készítenem épületekről, utcarészletekről és hangulatokról.
Évekig csak alkalmanként vettem elő a fényképezőgépet, majd néhány évvel ezelőtt jöttem rá, hogy ennél sokkal többet szeretnék: valóban elmélyülni benne. Ennek hatására találtam rá arra az iskolára, ahol több tanfolyamot is elvégeztem, és kiváló, elismert fotográfusoktól tanulhattam – ez az időszak rengeteget adott. És bár hálás vagyok minden tapasztalatért, továbbra is úgy érzem, van még hová fejlődnöm.
Számomra a fotózás a hétköznapokból való kiszakadást, a nyugalmat, a lelassulást jelenti, az állandó rácsodálkozást a világra, ahol a mindennapi rohanás mellett a kreativitásomnak teret adhatok.
A természetfotózás mellett a tánc és az akt műfaja áll hozzám a legközelebb. Szerencsés vagyok, hogy a lakóhelyem környékén rengeteg erdő és mező található – ezek számomra kifogyhatatlan inspirációs forrást jelentenek.
Bár eddig csak néhány pályázaton indultam, hatalmas élmény volt, amikor már az elsőn kiállították az egyik képemet. Ez a visszajelzés új lendületet adott, és a jövőben szeretnék még több megmérettetésen részt venni, valamint elérni az AFIAP címet.
